Profile Photo
About

Sziasztok! Rimóczi Zsófia vagyok, 1993. december 8-án születtem. A blogolást 2008-ban kezdtem, azóta kissebb kihagyásokkal, de írom. Sokszor gondoltam rá, hogy abba kéne hagynom, de mindig rávettem magam, hogy mégis írom tovább, ha már eddig eljutottam vele. Arról írok itt, hogy miken megyek keresztül, tapasztalataimról amiket szerzek miközben telik az idő. Írok a kapcsolataimról, arról, hogy mi vesz körül egy nap, írok divatról, és sok pillanatot megosztok itt. Írok arról miben csalódtam, mit követek, hogy boldogulok az életben, mit tartok fontosnak. Szeretek blogolni, tudom, hogy van aki elolvassa, és szeretnék még tovább. Évekig, az esküvőmről, a gyermekeimről arról, hogyan leszek anya, ezeket el szeretném mondani majd nektek. Eddig is támogattagok, és köszönöm azt a sok kedves szót, MINDENT! Színészkedéshez van tehetségem, tudok énekelni, színész és lakberendező szeretnék lenni. Jelenleg közgazdaságot tanulok viszont. A középiskolás éveimet végigblogoltam, most 18 éves vagyok. Halad az idő, és ti még mindig itt vagytok nekem! Köszönöm!

Tudjátok, hogy alapvetően sokat agyalok az emberek érzésein, azon, hogy ki milyen érzéseket csal ki a másikból, hogyan viselkedünk egymással ésatöbbi. Általában a szerelem amivel a legtöbbet foglalkozom, de mostanában a haragomon töprengek sokat. 
Nagyon nehezen értem meg ezt az érzésemet mostanában. Nagyon gyorsan elszáll ez az érzés belőlem, ha bekövetkezik, viszont, ha érzem akkor olyan furcsa érzésem van, hogy leírni nem tudom. Hasonlít a részegség, vagy az orgazmushoz. Nem tudom megfogalmazni, olyankor nagyon nem is tudom vagy nagyon kiélesedik, vagy inkább eltompul az agyam. Legközelebb ezt fogom tanulmányozni, miközben borzasztó dühös vagyok. 

Volt, hogy mostanában megaláztam szándékosan valakiket, mert beszóltak nekem valami olyat, amitől előjött belőlem Rimóczi Zsófia. Minden zsigeremben éreztem a haragomat, nagyon nem szeretem ezt az érzést. Nyerni szeretek, de gyűlölni nem. Jó, mondom nálam a harag nem tart tovább bármiről legyen szó 1 napnál.
Vikával nagyon csúnyán összevesztünk nyár végén. A vitánkban a családi körülményeimmel élt vissza, anyámmal konkrétan és a családommal, és teljesen elvesztettem a fejemet. Utána folyamatosan megaláztam egész nap, nem bírtam elviselni, gyűlöltem egy fél napig körül belül. Aztán már rég kibékültem volna vele, csak azt akartam kicsit tanuljon a leckéből, és sokáig húztam a dolgot. Talán két hétig. A család minden tagja azt mondta ezt nem kéne lenyelnem. Sokat veszekedtünk régebben nagyon, de ilyen dolog még nem volt. Erről olvastatok is anno, de konkrétan nem írtam le azt hiszem, nem is kívánom. Lényeg, hogy én mindig jókedvű vagyok, nem tudom elviselni az örökös haragot. Igazából borzasztóan szenvedtem akkor,  mert én nagyon szeretem Vikát, és már rég megakartam neki bocsátani, csak kicsit azt akartam, hogy tanuljon ebből. 

Én Vikát nagyon szeretem, nagyon sajnálom, hogy suli óta ilyen keveset találkozunk. Főleg mostanában. Bár minden nap beszélünk telefonon szerencsére, nem is tudom mi lenne velem nélküle. Nyáron be is fizetek egy extra Vikázásra :D!
Volt egy blogolvasóm, aki mondta nekem, hogy ő a barátnőjével a Vika és az én barátságomból merítenek, rólunk vesznek példát. Jól esett  nagyon :)!

  Szóval haragra visszatérve, ezt fogom mostanában figyelemmel kísérni, hogy a harag kire hogyan hat, hogy rám hogyan hat. Hogy állok helyt haragosan más helyzetekben ésatöbbi. 
Rengeteg stressz ért az utóbbi időben, ezért is nem írok, mert kb. minden nap felrobbanok az idegességtől, mert sok para volt az iskolában mostanában. Durván.

Mindegy, lényeg, hogy frissítgetek, és szeretlek Vika!

ac.: Sophie

  1. ittegyadel reblogged this from acsophie and added:
    Amikor Vikarol írsz tok...saját unokatesom írását olvasnám, ami
  2. acsophie posted this